• A talajvizsgálatokról
• A talajmintavétel szabályairól
• A növénymintavétel szabályairól
• A vízvizsgálatokról
• A talajvizsgálati eredményekről
• UIS minta átvételi szabályzat

A talajvizsgálati eredményekről

Segédanyag a talajvizsgálati eredmények tájékoztató jellegű értelmezéséhez

A pH _(KCI) – a talaj kémhatása

A pH_KCl a talaj kémhatását mutatja. Az pH_KCl eredmények alapján talajainkat a következő kémhatás kategóriákba sorolhatjuk be (1. táblázat)

A talajok kémhatása közvetlenül és közvetve is meghatározza a növények növekedését és fejlődését. A növények tápanyagfelvételére a gyengén savanyú, illetve a semleges közeli kémhatás a legoptimálisabb. A lúgos kémhatás kedvezőtlen a mikroelemek felvételére, míg a túl savanyú körülmények toxikus mennyiségű makrotápelem – és egyéb nehézfém – oldódásához és felvételéhez vezethetnek

Az Arany-féle kötöttség (KA) – a fizikai talajféleség

Az Arany-féle kötöttséget úgy határozzuk meg, hogy a légszáraz talajhoz desztillált vizet adunk keverés közben és mérjük, hogy 100 g talaj esetében hány milliliter vízre van szükség ahhoz, hogy az egy meghatározott konzisztenciájú pép legyen, amely a fonálpróbát adja. A 100 g talajból való, még éppen nem folyós pép készítéséhez szükséges víz mennyisége ml-ben egyenlő a kötöttségi számmal. A kötöttségi szám a talaj agyagtartalmával van leginkább összefüggésben, így kötött talajnál, nagy agyagtartalom esetén nagy számot kapunk, laza homoktalajoknál kicsit. A 2. táblázat a fizikai talajféleség, a KA, az agyagtartalom (A %), az iszap+agyagtartalom (I+A %), az 5^h kapilláris vízemelés, valamint a higroszkóposság (hy %) összefüggéseit mutatja be.

Az összes só %

A talajban levő, vízben oldható sók összegét nevezzük a talaj összessó-tartalmának.

Ez a mérés nem ad felvilágosítást arról, hogy valójában milyen sók vannak a talajban. Is­merete elsősorban a szikes talajokon jelentős, mert a túl sok só a gyenge ter­mékenység egyik oka. Kis sótartalmúnak mondjuk a talajt, ha a sók mennyisége kevesebb, mint 0,05 %, gyengén szoloncsákosnak, ha 0,05-0,15 % és szoloncsákosnak, ha 0,15-0,4 % sót tartalmaz. 0,4 % felett erősen szoloncsákos a talaj.

A humusz % - a humusztartalom

A humusztartalom a talajok szervesanyag-tartalmának jellemzésére szolgál. Meg­határozása a szerves anyagok oxidálhatóságán (karamellizálhatóság) alapul.

A hazai talajok humusztartalma leggyakrabban 0,5-6 % között alakul. A humuszellátottságot sohasem szabad azonban a talaj fizikai összetételétől, genetikai típusától függetlenül megítélni. Egy homoktalaj esetében 2 % általában nagy értéknek számít, kötött réti talajon viszont ugyanez nagyon sovány talajt jelent. A humusztartalom alapján határozzuk meg a talajok hosszú távú nitrogén-szolgáltató képességét. A humusztartalom határértékeit a 3. táblázat adja közre.

A CaCO₃% - a szénsavas mésztartalom

A talaj mésztartalmának jellemzője. Úgy határozzuk meg, hogy a talajhoz sósavat adunk, és gázbürettával (Scheibler-féle kalciméter) mérjük a talajban levő összes karbonáttal keletkezett CO₂ mennyiségét. Ebből visszaszámolással állapítjuk meg, hogy az mennyi CaCO₃-tal egyenértékű. A talaj szénsavas mésztartalma alapján az alábbi kategóriákat különböztetjük meg (4. táblázat):

A növényélettani vonatkozásokon túl a mész kedvezően alakítja a talajok szerkezetességét és a talaj szerkezeti elemeinek stabilitását. A talaj szerkezetén keresztül a megfelelő mészállapot kedvezően befolyásolja a talajok víz-, hő-, és levegőgazdálkodását, valamint ezen keresztül a tápelemek feltáródásához elengedhetetlen mikrobiológiai folyamatokat. A talajok szénsavas mésztartalma alapvetően befolyásolja azok kémhatását, így a különböző tápelemek felvehetőségét is.

A talajok mésztartalmával az AgroNapló előző számaiban részletesen foglalkoztunk.

AL-oldható P₂O₅ és K₂O mg/kg – az oldható foszfor- és káliumtartalom

A talajból az AL (Ammónium-laktát) oldattal kivonható különböző foszfor-, illetve káliumtartalmú vegyületek mennyiségét jelenti, P₂O₅-ben, illetve K₂O-ban megadva.

Talajaink összes foszfor- és káliumtartalmából a növények csak az általuk hozzáférhető, könnyen felvehető foszfort és káliumot képesek hasznosítani. Ennek, a növények számára hozzáférhető tartalomnak a becslésére hazánkban a 60-as évek óta használjuk az AL (Ammónium-laktát) módszert. A tápanyagellátás tervezése során a talaj ezen módszer alapján meghatározott foszfor- és káliumtartalmát vetjük össze a termeszteni kívánt növény fajlagos P₂O₅ és K₂O igényével és határozzuk meg a növény fajlagos műtrágya hatóanyag igényét. A talajok AL-oldható foszfor- és káliumellátottságának határértékeit az 5. és a 6. táblázat mutatja be.

Jegyezzük meg ugyanakkor, hogy napjaink „hosszú távon fenntartható, környezetkímélő trágyázási rendszerei” (MTA-TAKI – MTA-GKI) kisebb talaj tápelemellátottsági határértékekkel számolnak. Összességében, termesztett növénytől és talajtípustól függetlenül megállapíthatjuk, hogy a talajok 180-200 mg/kg-os AL-oldható K₂O tartalma, valamint 150-160 mg/kg-os AL-oldható P₂O₅ tartalma jónak ítélhető.

Az AL-oldható Na mg/kg – az oldható Na tartalom

A talajból az AL-oldattal kivonható Na-vegyületek mennyiségét jelenti Na mg/kg-ban megadva. A túlzott Na tartalmak kedvezőtlenek termesztett növényeink számára és a szikesedés folyamatait jelzik. Általános irányelvként elfogadhatjuk, hogy 30 mg/kg értékig az AL-Na tartalom megfelelő. 40-60 mg/kg értékek között már bizonyos nem kívánatos folyamatokra utalhat. Nem szikes területeken ilyenkor célszerű átgondolni és átvizsgálni öntözési technológiánkat, bevizsgáltatni az öntözővizet, valamint áttekinteni tápanyagellátási technológiánkat (pl. sok éven át tartó túlzott vinaszkijuttatás).

A 60 mg/kg érték feletti AL-Na tartalmak már kedvezőtlen szikesedésre, szikességre utalnak.

A nKCl-oldható Mg mg/kg – az oldható Mg tartalom

Az 1 M-os KCl-dal kivonható magnéziumvegyületek mennyi­ségét jelenti elemi magnéziumban megadva.

A talajok magnéziumellátottságának megítélését a 7. táblázat mutatja be.

Erősen meszes-, illetve nagy adagú meszezésben részesített talajokon számolnunk kell az esetleges magnéziumhiány megjelenésével. A hiányt a nagy dózisú nitrogén-, foszfor-, valamint káliumtrágyázás tovább fokozza, így ilyen területeken a tápanyagellátást végezzük különösen körültekintően! Területeinken törekedjünk a Ca:Mg = 6, valamint a K:Mg = 0,5 ionarány kialakítására és fenntartására.

A nKCl- oldható NO₂ + NO₃ – N, valamint SO₄^2- - S mg/kg – az oldható nitrit- és nitrát-nitrogén, valamint a szulfát-kén

Röviden csak nitráttartalomnak, illetve szulfáttatalomnak szoktuk nevezni. Azzal a NO₃^--ion formában levő nitrogénmennyiséggel, valamint SO₄^2--ion formában levő kénmennyiséggel egyenlő, amelyet 1 M KCl oldattal a talajból ki lehet vonni.

Annak ellenére, hogy ez az egyetlen olyan sorozatban végzett talajvizsgálat, amelynek segítségével a N-műtrágyázásnak a talaj N-szolgáltató képességére gyakorolt hatása kimu­tatható, a szaktanácsadási gyakorlatban betöltött szerepe vitatható.

Az EDTA-oldható Cu, Mn, Zn, (Fe) mg/kg – az oldható Cu, Mn és Zn tartalom

A mikroelemek - köztük a réz, a mangán és a cink - a növényi szervezetben csak kis mennyiségben (0,01% - 0,00001%) fordulnak elő. Csekély mennyiségeik ellenére a növényi életfolyamatokban betöltött szerepük alapvető jelentőséggel bír. Hiányuk esetén a terméskiesés meghaladhatja akár a 40%-ot is.

A talajból EDTA (etilén-diamin-tetra­ecetsav) és 0,1 M-os KCl oldatával kioldható mennyiségüket jelenti. A vas meghatározásának általában nincs értelme, mert felvehetősége igen sok ténye­zőtől függ, így a kivonható Fe nem arányos a növény által hasznosítható vas mennyiségével. Erre, valamint a Mo és B felvehető mennyiségére is könnyebb növényvizsgálatokból következtetni. A talajok EDTA-Cu, valamint EDTA-Zn tartalmának határértékeit a 8., 9. és a 10. táblázat mutatja be.

9. táblázat: A talaj EDTA-oldható Mn ellátottságának megítélése (mg/kg) (Buzás, 1983)

10. táblázat: A talaj EDTA-oldható Zn ellátottságának megítélése (mg/kg) (Buzás, 1983)